A darazsakról sokan gondolják, hogy veszélyes és ezért messziről kerülendő vagy elpusztítandó rovarok. Pedig a darazsak viselkedése és reakciói viszonylag kiszámíthatóak, ennek megfelelően következetesen reagálnak bizonyos helyzetekre. Így válik érthetővé és megfontolandóvá az a régi jótanács, hogy a darazsakat ne hessegessük, ne kergessük, mert „felbőszítve” őket könnyen megtámadhatják az embert. Vannak azonban a darazsaknak olyan képviselői is, amelyek minden óvatlanságunk ellenére béketűrő módon viselkednek, és szúrásukat szinte lehetetlen kiprovokálni. Egy részüket viszonylag könnyen felismerhetjük rendkívül keskeny és hosszú „derekukról” valamint arról a sajátosságukról, hogy jellemzően magányosan élnek és nem képeznek többtíz-többszáz fős kolóniákat.
A városi környezetben gyakran keltenek riadalmat viszonylag nagy termetük és feltűnő színeik miatt az úgynevezett lopódarazsak, amelyek sárból készítenek fejlődő ivadékaik számára bölcsőt (amit a laikusok gyakran darázsfészeknek vélnek). Ezeket az összecementálódott sárhengereket szétbontva megbénított (de élő!) pókokat találhatunk általában egy világos színű, lábatlan darázslárva társaságában, ami a fejlődése során elevenen falja fel a számára összehordott állatokat. Ezek a lárvák a fejlődésük végén számos más rovarhoz hasonlóan bebábozódnak és átalakulnak a szüleikhez hasonló felnőtt darazsakká.
Magyarországon a lopódarazsaknak két őshonos fajával találkozhatunk: a gyakori lopódarázzsal (Sceliphron destillatorium) és a feketetorú lopódarázzsal (S. spirifex). Egy ázsiai rokonuk, a barnalábú lopódarázs olyannyira elterjedt az utóbbi időkben, hogy még a nagyvárosokban is gyakran találkozhatunk velük, miközben pókok után kutatnak vagy sárbölcsőket készítenek. Viszonylag nagy méretük és feltűnő színezetük ellenére a lopódarazsak gyakorlatilag veszélytelenek. Fullánkjuk ugyanis nem védekező vagy támadó fegyver, mint a jól ismert társas darazsaké, hanem inkább egy precíziós eszköz, ami a lárváik táplálására gyűjtött pókok megbénítására szolgál. Éppen emiatt nagyon vigyáznak rá, nehogy megsérüljön, nem kell tehát tartani tőlük!
Feketetorú lopódarázs (Sceliphron spirifex)
(forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Sceliphron#/media/File:Sceliphron_spirifex...)
Amennyiben bizonytalan, hogy milyen darázzsal van dolga, hívja szakembereinket!