Kártevőirtás a régmúlttól napjainkig

A kártevőirtás története valószínűleg egyidős az emberiség történelmével, hiszen már az emberelődök is védekeztek a kártevőkkel szemben például mikor lecsaptak egy szúnyogot vagy leszedegették magukról, illetve egymásról a tetveket. A kövületekből tudjuk, hogy már az ember megjelenése előtt, a korábbi földtörténeti korokban léteztek azok a főbb csoportok, amelyekből később az emberi károsítók kifejlődtek.

A lapostetvek és a fejtetvek, mint az emberen élősködő ismert vérszívó paraziták ősei alapvetően a főemlősökre specializálódott rovarok voltak. Az emberi bolha (Pulex irritans) és az ágyi poloska (Cimex lectularius) viszont a denevérek hasonló külső élősködőivel mutatnak közelebbi rokonságot, amiből a szakemberek egy része arra következtet, hogy első példányaik közülük kikerülve barlanglakó őseink vérével táplálkoztak.


Lapostetű (Phthirius pubis) 120x-os nagyítással
(forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Crab_louse#/media/File:Crab_louse_%28251_2...)

Vadászó és gyűjtögető elődeink azonban valószínűleg másképpen ítélték meg ezeket az állatokat, mint mi. Ekkor még inkább kiegészítő fehérjeforrásnak számítottak (és így inkább hasznosnak, mint kártevőnek), hiszen számos természeti népcsoportnál még ma is előszeretettel fogyasztják az egymás hajából kiszedegetett tetveket, akárcsak főemlős-rokonaink, a majmok.

Változás ebben a viszonyulásban valószínűleg a mezőgazdaság hajnalán következett be, amikor a rovarok megtámadva a féltve őrzött és gondozott termesztett növényeket elsődleges kártevőnek léptek elő, amik ellen védekezni kell.

A kártevők elleni védekezés első írásos nyomai kínai, sumér és egyiptomi tudósoktól származnak. Ezek persze még többnyire vallásos és babonás hiedelmekkel voltak átitatva, de volt néhány valódi tudományos felfedezés is közöttük.

I.e. 1200 körül, az ókori Kínában ragadozó hangyákat használtak a citrusligetekben a hernyók és egyéb rovarkártevők ellen. Kötelekkel vagy bambuszpálcákkal kötötték össze a szomszédos ágakat, hogy a hangyák könnyebben mozoghassanak egyik fáról a másikra. Homérosz Iliászában is olvashatunk például arról, hogy (i.e. 8. században) a sáskákat tűz segítségével űzték a tengerbe, valamint az ókori Egyiptomban az emberek hosszú, szervezett sorokban várták az érkező sáskarajokat, hogy együttes erővel tudják őket megfékezni. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Pitagorasz, az ókori görög filozófus és matematikus nevéhez köthető egy i.e. 6. századi szicíliai város malária-mentesítése, mert utasítására a város lakói lecsapolták a környező mocsarakat.


Pitagorasz mellszobra Rómában
(forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1a/Kapitolinischer_Pyth...)

A rovarok szándékos elpusztítására, illetve távoltartására vegyi anyagokat is használtak. Ezek egy részének hatékonysága ma már megkérdőjelezhető, de vannak köztük olyanok is, amit a mai napig használnak. Néhány szervetlen anyag, mint pl. a kén vagy az arzén és ezek vegyületei, rovarölő hatásukkal régóta ismert és hatékony elemei a kártevők elleni védekezésnek. A modern tudomány csak mostanában kezdi ismét felfedezni számos, régebben elterjedten használt növényi kivonat (pl. citromolaj, üröm, hunyor, stb.) rovarölő hatásait.

A tudatlanságban és a babonákban bővelkedő „sötét középkorban” nagyon kevés előrelépés következett be a kártevők elleni védekezésben. Nagy változást a Reneszánsz hozott, amikor az emberek a rovarokat és kártételüket már kevésbé tartották Isten büntetésének és ezekre az élőlényekre mindinkább a természet részeként, ezáltal az ember életének tanulmányozható és befolyásolható elemeiként tekintettek. Megújult érdeklődés alakult ki a rovarok, mint élőlények, és mint kártevők iránt.

A pontosabb élettani és viselkedésbeli megfigyelések következtében egyre több ellenőrzött adathoz jutottunk, amelyek ilyen módon felhasználhatóvá váltak a kártevők elleni védekezés gyakorlatában. Az első időkben még gyakran alkalmaztak élő munkaerőt a védekezéshez, de idővel a technológia, valamint a fizikai és kémiai ismereteink gyarapodásával ez sokat változott.

Az első rovarok elleni mechanikus csapdákat az 1700-as években tervezte Franz Ernst Brückmann német orvos. Legyek ellen kifejlesztett csapdája egy rugós fedéllel ellátott fadobozból és az ebben elhelyezett csaliból állt. Amikor több légy volt már a csapdában a fedél csattanva zárta a dobozt, ezáltal foglyul ejtve a legyeket. Brückmann tervezett bolhacsapdákat is. Ezek üreges perforált hengerek voltak, bennük csalétekkel, amihez vért vagy mézet használtak, és a nyakban kellett viselni, mint egy medált. Egy időben ezek a bolhacsapdák elefántcsontból vagy ezüstből készültek rendkívül gazdag díszítéssel. Népszerű, divatos kiegészítők voltak a nyugat-európai arisztokrácia körében.


Franz Ernst Brückmann
(forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Franz_Ernst_Br%C3%BCckmann#/media/File:Fra...)

Az 1800-as évektől kezdődően a rovarászok és a vegyészek kiemelkedő fejlődést hoztak a kártevők elleni védekezésben. A jelenleg használt módszerek és megközelítések rendkívül sokrétűek és változatosak, és magában foglalják a jogi, a technológiai, a fizikai, és biológiai eszközöket, továbbá a kártevők ellen használt jól ismert vegyszereket. Ezek összevont felhasználása hozza a legjobb eredményeket, emiatt Cégünk a kártevők elleni integrált védekezési eljárások (Integrated Pest Control, IPC) szakmai irányelveinek megfelelően végzi munkáját.

Hívjon minket bizalommal a +36 30 872 7777 telefonszámon, vagy

Kártevőt találtál az otthonodban?

1. lépés: nyugodj meg!

2. lépés: hívd a +36 30 872 7777 számot!

3. lépés: amíg várod munkatársunkat, tedd szabaddá a polcokat és a sarkokat az eredményes és gyors munkavégzéshez!

4. lépés: gondolj rá, hogy Te is épp olyan félelmetes vagy az állatnak, mint ő Neked!

5. lépés: ….és tudd, hogy ha minket hívsz, azt ő nem éli túl!

DEZIN-PRO KFT. | +36 30 872 7777 | info@dezin-pro.hu | 1146 Budapest, Thököly út 106.