Minden élőlényre igaz, hogy létrejöttéhez és fennmaradásához a „tervrajzot” az örökítő anyag (DNS, RNS) szolgáltatja. Az evolúció lényegében véve ennek az örökítő anyagnak a változása, ezáltal a benne található információk alapján létrejövő élőlény is változik. Az örökítő anyag megváltozása véletlenek folytán és környezeti tényezők által történik legtöbbször, azonban más élőlényekkel történő találkozás is kiválthatja.
Már korábban is ismert volt, hogy az emberi DNS-ben ősi vírusok, pontosabban retrovírusok (RNS-ükről DNS-t képeznek) örökítő anyagai is megtalálhatók. A vírusok a szervezetbe kerülve saját örökítő anyagaikat bejuttatják a sejtbe, így az a vírus anyagait állítja elő, tehát vírus-másolatokat képez, saját anyagainak előállítása helyett. Ez azonban a legritkább esetben eredményezi azt, hogy a vírus örökítő anyaga beépüljön a sejt saját DNS-ébe.
Egy kromoszóma (speciálisan elrendezett DNS) modellje
(forrás: http://genegeek.ca/wp-content/uploads/2010/12/chromosome2.jpg)
A közelmúltban a Michigani Egyetem kutatói 2.500 emberi genom (teljes örökítőanyag-állomány) vizsgálta során 36 különböző vírus örökítő anyagát találták meg, melyek közül csupán 19 volt ismert korábbról. Egy részük nagyon ritka, csak a vizsgált alanyok közül néhányban volt jelen, míg mások több mint 75%-ukban. Ezek a vírusok természetes inaktív állapotban találhatóak, azaz örökítő anyagukról nem képződik információ.
Amennyiben egy vírus jut szervezetünkbe, az immunrendszerünk remélhetőleg hamar elpusztítja. Ha viszont a saját örökítő anyagunkból születnének a vírusok, immunrendszerünk hatástalan lenne ellenük. A DNS-ünkben lévő vírus örökítő anyagok ugyan inaktívak, de egy szerencsétlen véletlen folytán újraaktiválódhatnak, így jelentőségük igen nagy! A vizsgálatok szerint közülük legalább egy aktiválódva ismét fertőzőképes lehet, mivel az örökítő anyaga viszonylag érintetlen, alig vannak benne mutációk, vagyis nem olyan régen épült be a genomunkba. Így tehát inaktív, de aktiválódva akár fertőzőképes vírusokat örökítünk tovább gyermekeinkbe.
Megtörténhet az is, hogy egy vírus nem aktiválódik, pusztán örökítő anyagának néhány részletéről íródik át információ (fehérje), ami szintén kiválthat betegségeket, vagy hozzájárulhat kialakulásukhoz. A komplexebb élőlények igen hatékonyan szabályozzák az örökítő anyagukról történő információ átírást, így viszonylag kicsi az esélye, hogy ezek az inaktív vírusok problémát okozhatnak, azonban mint veszélyforrás, nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Érdekesség, hogy az élőlények bonyolultsága, fejlettsége nincs összefüggésben genomuk méretével, ezt nevezik C-érték paradoxonnak. Az emlősöknél fejletlenebb kétéltűek egy részének több nagyságrenddel nagyobb a genoma az emlősökéhez viszonyítva, azonban a legnagyobbakat a virágos növények körében találjuk, például a liliomok esetében. Az örökítő anyagok egy jelentős része nem feltétlenül kódol információt, azonban a régi elméletekkel ellentétben nem tekinthető felesleges, „szemét” DNS-nek, mivel szabályozó szerepe igen jelentős, például a megfelelő részekről történő információ átírásában.
